Written by

A Föld napja

home_slider, Tudtad-e?| Views: 196

Csodálatos állatvilág

A mai nap különleges: Magyarországon ez a harmincadik, globálisan pedig az ötvenedik Föld napja. A mai nap rendhagyó: ez az első digitális, önszerveződő, közösségépítő Föld napja.

A világunk megóvásáért mi is sokat tehetünk: ültethetünk fákat, megtermelhetjük az élelmiszereinket, törekedhetünk a hulladékmentességre – ezekre vonatkozóan itt, a Körkörös honlapján is találhattok hasznos tippeket.

Azonban – ha már ebben az évben kiemelt téma a biológiai sokféleség megőrzése – szánjunk néhány gondolatot arra, hogy mit is kell megvédenünk: ezt a csodálatos bolygót, mely varázslatos tájakkal, lenyűgöző égi jelenségekkel és változatos élővilággal vesz körbe minket. Ezt szem előtt tartva mi most négy, kevésbé ismert vadon élő állatról gyűjtöttünk össze nektek érdekes tudnivalókat. Ne hezitáljatok később bővebben is utánanézni a dolgoknak, használjuk ki az időt arra, hogy minden nap tanuljunk valami újat és izgalmasat!

Forrás: kanbrik.com

Homoki macska

A homoki macska nemcsak színében, de egyéb tulajdonságaiban is alkalmazkodott az Arab-sivatag extrém körülményeihez. Sőt, az egyik oka annak, hogy valójában nagyon keveset tudunk róla az, hogy az ember számára lényegében élhetetlen vidékeken terjedt el, ezért komoly kihívást jelent a megfigyelése.

A sivatag homokja nappal akár a 80 fokos hőmérsékletet is elérheti, ami könnyen megégethetné egy cica tappancsát. Szerencsére ennek a macskának hosszú szőr fedi a talpát, ami amellett, hogy védi a forróságtól, további előnyökkel is jár: nem hagy nyomot a homokban, ezért a ragadozók nem tudják őt észrevenni.

Mivel élőhelyén nem teheti meg, hogy táplálkozásában válogatós legyen, a legtöbb macskával ellentétben akár a rovarokat is megeszi. A szükséges folyadékot is az elkapott zsákmányokból szerzi, nincs szüksége vízre az életben maradáshoz.

Gangeszi gaviál

Az Észak-India és Nepál folyóiban élő gangeszi gaviál egyike a legritkább és legspeciálisabb krokodilfajtáknak a világon. Több mint 100 millió éve élnek ezen a Földön, sőt, a Kréta-korban már a dinoszauruszokkal is osztoztak a bolygón. Jellegzetessége a pofa elején található gömb-szerű képződmény, mely azért fejlődött ki, mert tápláléka főleg halakból áll, ezek elkapásához pedig rendkívül gyors harapásra van szükség, ezt támogatja az orr felett elhelyezkedő dudor.

A szárazföldön kimondottan lomha teremtmények nem szeretnek kijönni a vízből, csak ha nagyon muszáj a testhőmérsékletük kiegyenlítése végett. Ennek oka, hogy a legtöbb krokodillal ellentétben nem tudnak futni, mellső lábuk pedig gyenge, nem bírja el a test súlyát. Ugyanakkor az úszási sebességét tekintve egyértelműen nyertes a maga nemében.

Érdekesség még, hogy emberre nem támad, de azért ha találkozunk eggyel, inkább ne közelítsük meg, mert általánosságban véve nem szeretik a nagyobb testű állatok közelségét.

Mivel az emberi tevékenység (gátépítés, bányászat stb.) jelentős romboló hatással van az élőhelyükre, India fajmentő programot indított a megmentésére, de sajnos kevés sikerrel járnak a szaporulat növelése terén.

Sörényes farkas

Ez a rókaarcú, őzike lábú, és farkastestű emlős valójában nem farkas, sőt még közeli rokonságban sem áll vele. A kutyafélék családjába tartozik és az ún. chrysocyon emlősnem egyetlen élő faja. Legközelebbi rokona a már kihalt falkland-szigeteki farkas, a még élő fajok közül pedig a rá egyáltalán nem hasonlító erdei kutya.

És hogy miért ilyen magas a sörényes farkas? A kérdésre az evolúció adja meg a választ: hosszú lábainak köszönhetően kilát a dél-amerikai füves területek magas növényzete mögül.

Meglepő lehet, hogy a legtöbb kutyafélével ellentétben 50-75%-ban növényevő, sőt amikor vadászik, akkor sem falkában teszi, hanem egyedül. Magányos életmódját az év nagyobb részében folytatja, ez alól csupán a párzási időszak kivétel. Egyetlen párt választ csupán, akivel évente április és június között találkoznak.

Tobzoskák

Habár eddig a hangyászok közé sorolódtak, a legutóbbi kutatások alapján a tobzoskák megkapták jól megérdemelt helyüket saját családjukban, a tobzoskák között.

Jelenleg nyolc különböző fajukat ismerjük, melyek elképesztően változatosak lehetnek. Attól függően, hogy Ázsiában vagy Afrikában élnek, lakhatnak fákon, vagy éppen ellenkezőleg, föld alatti, akár öt méter mélyen fekvő, negyven méter hosszú odúkban. Méretük pedig a 30 centimétertől egészen az 1,8 méterig terjedhet.

Azonban talán ami a legegyedibbé teszi őket, az a testüket borító pikkely, melyet keratin épít fel. Ma a tobzoskák az egyetlen olyan ismert emlőscsalád, amit pikkely borít.

Ennek a tulajdonságának köszönhetően lesz szinte érinthetetlen akár még egy oroszlán számára is: ha megtámadják, a tobzoska összegömbölyödik és a páncélján nem tud keresztül hatolni a ragadozó harapása. Ráadásul pikkelyei élesek is, így ha nincs ideje a támadás előtt összegömbölyödni, izmos, szintén páncélozott farkát lóbálva könnyedén megvágja a rajta nassolni tervező állatot.

 

Források: fna.hu, Animalogic