A globális klímaváltozás, és az ezzel járó éghajlatváltozás egyik első nagyobb áldozata Fokváros, ahol elsőként fogyhat el a víz, ami miatt több millió ember számára válhat elérhetetlenné ez az alapvető erőforrás.
Az idei január nem csak a korábban megkezdett jó gyakorlatok folytatását jelenti (mint például a megújuló erőforrások növekvő arányú alkalmazását), de a negatív hatások továbbgyűrűződését is. Ennek egy kiugró példája a dél-afrikai Fokváros jelenlegi aggasztó helyzete: a lakosság vízfogyasztását radikálisan csökkenteni kényszerültek a város vezetői, mivel félő, hogy áprilisra elfogy a vízkészlet. A korlátozás eredetileg 87 literre szólt, méghozzá egy lakos egy napi fogyasztására vonatkoztatva, viszont a súlyosbodó helyzet miatt ezt a mennyiséget február elejétől 50 literre kellett redukálni. (Viszonyításképpen: a 87 litert egy ember egy tusolás alatt elhasználja – természetesen a tisztálkodási szokásoktól és a víznyomástól függően.) Jelenleg 150 napra határozták meg a korlátozást, és a kijelölt időszak végével felülvizsgálják a helyzetet.
Szakértők szerint az utóbbi évek vízhozam statisztikái alapján egy tendencia van folyamatban, amelynek keretében a vízgyűjtő területek vízmennyisége évről évre csökken, ezáltal hozzájárulva a szárazabb évek számának növekedéséhez, a száraz évszakok erősödéséhez – valamint ezzel egyidejűleg a kevesebb és rövidebb csapadékos időszak kialakulásához.
Mivel Fokvárosban ilyenkor van a nyári időszak, ami szárazságot hoz magával, egyébként is csökkennek a vízkészletek, azonban ilyen radikális hiányra a dél-afrikaiak nincsenek felkészülve, de egy ilyen helyzet bármelyik nemzet számára kihívást jelentene. A városban és környékén megközelítőleg négymillió ember él, így ez a folyamat sürgős megoldást kíván, amire egy Day Zero (vagyis az a nap, amikor teljességgel elfogy a vízkészlet) elnevezésű kampányt is létrehoztak, ami által a tudatos és csökkentett vízfogyasztásra hívják fel a figyelmet. Ez azonban sokak ellenszenvét váltotta ki, ugyanis a lakosok egy része nem ért egyet a radikális korlátozással – egész pontosan a korlátozás mértékével. Ráadásul az együttműködés hiánya miatt a „nulladik nap” (az eredetileg április 22-re datált időpont helyett) jelenleg már április 12-ére várható. Mindezek mellett jó hír, hogy megannyi jó példával is találkozhatunk, amelyek főként a szürkevíz hasznosításán alapszanak (például fürdővízzel öblítik a WC-t), valamint jóval rövidebb ideig tusolnak.
A körülményeket figyelve komoly kérdések merülnek fel, amelyek nem csak az érintett országban várnak válaszokra. Egyrészt, hogy Fokváros vezetése és a lakosok hogyan tudják együttesen megoldani ezt a rendkívüli helyzetet. Másrészt, hogy a világ mely részein kell tartaniuk hasonló állapotoktól, és hogy egyáltalán fel vannak-e készülve egy ehhez hasonló helyzetre? És természetesen a legfontosabb, hogy hogyan lehet megakadályozni, hogy egyre több országot érintsen a vízkészlet-hiány.
