A globális műanyagválság egyik legsúlyosabb gócpontja a Fülöp-szigetek, ahol naponta több mint 160 millió egyszer használatos műanyag tasak kerül forgalomba. A tasakok jelentős részét nem hasznosítják újra, hanem közvetlenül a szemétbe, a folyókba és a városi csatornahálózatokba jutnak.
A világ egyre inkább a fenntarthatóság és a környezetvédelem irányába mozdul el, éppen ezért egy helyi kezdeményezés (a Greenpeace Fülöp-szigeteki szervezetének „Kuha sa Tingi” projektje) új lehetőséget kínál a műanyagtasak-függőség felszámolására. A program nemcsak környezetvédelmi szempontból kiemelkedő, hanem társadalmi és egészségügyi értelemben is meghatározó, különösen egy olyan országban, ahol a szív- és érrendszeri betegségek vezető halálokként szerepelnek a nyilvántartásban.
A szívbetegségek és a műanyagcsomagolások kapcsolata
Egy 2024 áprilisában megjelent tanulmány aggasztó összefüggésre világított rá. A műanyag csomagolások készítése során alkalmazott vegyi lágyítók – különösen a ftalátok – valamint a szív- és érrendszeri betegségekkel összefüggő halálozások között statisztikailag is kimutatható kapcsolat áll fenn. Ezeket az adalékanyagokat a műanyagok rugalmasságának, átlátszóságának és tartósságának fokozása érdekében alkalmazzák, azonban hosszú távon bizonyítottan károsak az egészségre.
A kutatás szerint az ázsiai–csendes-óceáni térségben évente több mint 110.000 haláleset vezethető vissza közvetlenül a ftalátoknak való kitettségre – ez globálisan a második legmagasabb érték. A Fülöp-szigeteken a szívbetegségek már évtizedek óta vezető haláloknak számítanak, 2024-ben pedig a halálesetek több mint 20%-át tették ki.
Miért használ a Fülöp-szigeteki lakosság ekkora mennyiségben műanyag tasakokat?
A válasz a térség gazdasági mutatóiban és a fogyasztói szokásokban keresendő. Az ország lakosságának több mint 15%-a él a szegénységi küszöb alatt, így sok családnak nem áll módjában nagyobb kiszerelésű termékeket vásárolni. Ehelyett olcsó, zsebméretű tasakokban szerzik be a mindennapi árucikkeiket, a fogkrémet, a kávét, a sampont stb. Ez az úgynevezett „tingi” rendszer – vagyis a kis mennyiségben történő vásárlás – eredetileg fenntartható, újratölthető edények használatára épült. Azonban a multinacionális FMCG (gyorsan forgó fogyasztási cikkeket gyártó) cégek ezt a modellt egy teljesen műanyag alapú gazdasági rendszerbe fordították át.
Mára a „sari-sari” boltokban – ezek a közösségi kisboltok jelentik a helyiek elsődleges vásárlási helyszínét – szinte kizárólag tasakos termékek kaphatók. A különféle fóliákból és műanyagrétegekből összeállított csomagolások újrahasznosítása gyakorlatilag lehetetlen, mivel a gyártók kifejezetten úgy tervezték őket, hogy ellenálljanak a trópusi éghajlat melegének és páratartalmának. Ennek érdekében több réteg eltérő összetételű műanyagot kombinálnak, amelyeket utólag szétválasztani nem lehet. Emiatt ezek a csomagolások kiemelten környezetszennyező hulladékká váltak. A GAIA (Global Alliance for Incinerator Alternatives) jelentése szerint a tasakok a műanyaghulladékok 52%-át teszik ki a szigetcsoporton!
Fenntarthatóság a gyökerekhez visszatérve: a Kuha sa Tingi modell
A Greenpeace 2023-ban indította útjára a „Kuha sa Tingi” nevű programját Quezon City és San Juan városában, a fővárosi régió két legnagyobb hulladéktermelőjében. Céljuk visszahozni a fenntartható tingi kultúrát úgy, hogy az emberek újratölthető edényekben, kis mennyiségben vásárolhassanak termékeket, műanyagszemét keletkezése nélkül.
A projekt egyik fő üzenete, hogy nem a tingi rendszer a probléma. Eredetileg az emberek saját edényekkel és üvegekkel mentek vásárolni: ecetet, olajat, sampont kértek literre, deciliterre, amit az eladó beletöltött a hozott tárolóba. Mára viszont a kényelemre hivatkozva minden előrecsomagolt, egyszer használatos formában kapható.
A „Kuha sa Tingi” kezdeményezés ennek a gyakorlatnak a visszafordítása olyan formában, hogy az utántöltő állomások telepítése a már meglévő, családi tulajdonú sari-sari boltokba történjen. Ez amellett, hogy környezetbarát, gazdaságilag is előnyös minden érintett számára.
Kevesebb szemét, több bevétel
A kutatók 2024-es jelentése szerint az újratöltő állomások bevezetése több mint 47.000 tasak használatát előzte meg. A fogyasztók a töltőállomásokon átlagosan több mint kétszer annyit spóroltak (201%-os költségmegtakarítás), mintha tasakos formában vásárolták volna ugyanazokat a termékeket. A kisvállalkozók számára pedig 15%-kal magasabb bevételt eredményezett a fenntartható modell.
Egy quezoni boltvezető szerint a változás a környéket is megszépítette: „Korábban, amikor reggel kinyitottam a boltot, mindenhol műanyaghulladékot láttam. Mióta bevezettük a Kuha sa Tingit, sokkal tisztább lett a környék.”
A projekt során a boltvezetők és a vásárlók is tudatosabbá váltak: a kínálatot a kereslet és a fenntarthatóság szempontjai szerint alakították ki, a vásárlók pedig egyre gyakrabban vittek magukkal újratölthető edényeket.
Szabályozás és a vállalatok felelőssége
A Greenpeace következő lépésként azt tervezi, hogy a projektet kiterjeszti további Manila környéki városokra, és felszólítja az FMCG cégeket, hogy fokozatosan szüntessék meg a tasakos csomagolások gyártását. Emellett sürgetik egy átfogó szabályozási keretrendszer létrehozását is, amely lefedi a műanyagok teljes életciklusát a gyártástól a hulladékkezelésig.
Forrás: earth.org
