A kutyák és a macskák az ember legjobb barátai. Kiskedvenceink feltétel nélkül szeretnek minket, velünk vannak a legmagányosabb estéinken, javítják a lelki egészségünket, és még arra is rábírnak, hogy kimozduljunk a négy fal közül. Számtalan kutatás igazolja, hogy a háziállatokkal való rendszeres interakció mérsékli a stresszt, csökkenti a vérnyomást, sőt, segíthet abban is, hogy tovább és egészségesebben éljünk. De amilyen pozitív hatással vannak ránk, olyan komoly (és sokszor láthatatlan) terhet rónak a környezetre. A háziállatok ökológiai lábnyoma ugyanis jóval nagyobb lehet, mint azt elsőre gondolnánk.
A húsigény és annak következményei
A kisállatok táplálása a háztartások egyik legnagyobb környezeti terhelését okozhatja. Egy 2017-es tanulmányában Gregory Okin, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem kutatója rámutatott arra, hogy az Egyesült Államokban élő körülbelül 163 millió kutya és macska az ország állati eredetű kalóriáinak számottevő hányadát fogyasztja el. Kiderült az is, hogyha a kutyák és macskák önálló nemzetet alkotnának, az ötödik legnagyobb húsfogyasztóként szerepelnének a világon!
Az állateledel gyártása fokozza a hús iránti keresletet. Egyes becslések szerint a száraz állateledel a globális mezőgazdasági szén-dioxid-kibocsátás közel 3 százalékáért és a mezőgazdasági földterületek 1,2 százalékának igénybevételéért felelős. Dr. John Harvey, az Edinburgh-i Egyetem állatorvosa szerint egy 20 kilogrammos kutya, amely nyers, húsalapú étrenden él, nagyobb környezeti terhelést jelenthet, mint egy átlagos húsevő ember.
Hogyan csökkenthetjük az étrend okozta terhelést?
A szakértők szerint az első lépés a tudatos választás. Keressünk olyan állateledel-márkákat, amelyek a szükséges tápanyagokat kevesebb állati eredetű fehérjével biztosítják. A csirkehús alapú eledelek környezetkímélőbbek a sertésnél, és mindkettő kedvezőbb választás a marhahúsnál. Továbbá a száraz táp általában fenntarthatóbb, mint a nedves verziók.
A vegán állateledel lehetősége is felmerül, de különösen a macskák esetében nagyobb körültekintést igényel, mivel ők bizonyos tápanyagokat csak állati eredetű forrásból tudnak megfelelően hasznosítani.
Végül, egy egyszerű, de sok gazdinál elfelejtett szempont: a mennyiség. A világon a macskák és kutyák többsége túlsúlyos, így az adagok csökkentését kisállatunk egészségügyi állapota és a bolygónk is meghálálja.
A „másik vég” problémája
A táplálék elfogyasztása csak jéghegy csúcsa, így azt is figyelembe kell vennünk, mi történik utána. Amit a kedvencünk megeszik, az később tápanyagban gazdag ürülék és vizelet formájában távozik. Ez a „hipertrágya” magas nitrogén- és foszfortartalma miatt erősen szennyezheti a talajt és a vizeket, leginkább azokon a területeken, ahol a kutyák jelenléte állandó, és a szennyezés nem kontrollált.
Kim Maya Yavor, a Berlini Műszaki Egyetem kutatója szerint a probléma felét egyszerűen meg lehetne oldani, ha a gazdák következetesen felszednék a kutyájuk után maradt ürüléket. A vizelet esetében kevesebb a lehetőség a beavatkozásra, de a rendszeres takarítás csökkentheti a szennyezés mértékét.
Vadászösztön és természetvédelem
A kóbor állatok problémája összetett, hiszen amellett, hogy ürülékükkel és táplálékmaradékaikkal szennyezik a környezetet, a vadon élő fajokra is veszélyesek lehetnek. Egyetlen macska például egy év alatt több tucatnyi, akár száz kisebb állatot is elejthet. Arie Trouwborst, a Tilburgi Egyetem természetvédelmi professzora kifejtette, hogyha egy macska elkap egy egeret vagy pockot, azt az állatot már nem eheti meg egy őshonos ragadozó, például bagoly vagy nyest. A megoldás egyszerű. A macskákat tartsuk bent, a kutyákat pedig pórázon, így a vadon élő állatok és a házi kedvenceink is nagyobb biztonságban lehetnek.
Örökbefogadás és felelős állattartás
A kiskedvencek természetre gyakorolt hatásának csökkentésében az is számít, hogyan jutunk hozzájuk. A kóbor állatok száma ugyanis riasztó. Csak az Egyesült Államokban 2024-ben 5,8 millió kutya és macska került menhelyre vagy állatmentő szervezethez, és közülük több mint 600 ezret elaltattak. Dr. Lena DeTar, a Cornell Egyetem állatorvosa szerint az örökbefogadással „nem hozunk létre új életet”, hanem egy olyan állatnak adunk otthont, aki már várja, hogy befogadják.
Ha pedig kisebb ökológiai lábnyommal járó társat keresünk, érdemes a kutyáknál és macskáknál kisebb állatokban is gondolkodni. Például nyulakban vagy tengerimalacokban, amelyek vegetáriánus étrendjük miatt jóval kevesebb erőforrást igényelnek.
Egyensúly az állatszeretet és a bolygónk védelme között
Az állatszeretet nem áll szemben a bolygó védelmével, épp ellenkezőleg, kéz a kézben járhatnak. Hiszen nem arról van szó, hogy le kellene mondanunk kedvenceinkről, hanem arról, hogy tudatosabban kell élnünk velük. Ha a gondoskodás szívből jön és felelősséggel is párosul, azzal nemcsak nekik, hanem a Földnek is jót teszünk!
Forrás: The New York Times
