1998-ban a világhírű brazil fotográfus, Sebastião Salgado megörökölte családja szarvasmarhatelepét és az ahhoz tartozó 600 hektárnyi területet. A trópusi paradicsom helyett – ahogy arra gyermekkorából emlékezett – azonban egy sivár és kietlen vidék fogadta, ahol kivágták a fákat és ahonnan az őshonos állatok messzire menekültek.
A Bulcão farmhoz tartozó nagy kiterjedésű területen semmi nyoma nem maradt a vidékre jellemző atlanti-parti esőerdőnek. Olyannyira, hogy még fa is alig akadt! Salgado, felesége ihletésére szakított a családi tradícióval és együttes erővel megalapították az Instituto Terra elnevezésű nonprofit szervezetet, majd nagyszabású erdősítésbe kezdtek a területen.
Léila és Sebastião Salgado
A házaspár saját erőből, elsősorban Salgado nemzetközi kiállításainak honoráriumából finanszírozta az erdősítési munkálatokat, amelynek köszönhetően megfékeződött a talajpusztulás. Ezen felül a terület természetes vízháztartása is újjászületett: jelenleg nyolc korábban kiapadt forrás táplálja a növényzetet. Az erdős terület harminc év távlatából megváltoztatta a korábban száraz és forró terület mikroklímáját is: a csapadékos napok száma immáron megfelel az érintetlen esőerdőkének.
A több száz hektárnyi területen végbement változások egyik legfontosabb hozománya, hogy felbukkantak azon állat- és növényfajok, amelyek valaha a területen éltek. A hüllőket, kétéltűeket, madarakat, és emlősöket egybeszámolva több mint 200 állatfaj, míg növényekből több mint 300 faj lelt ismét otthonra.
A Saldago házaspár saját példáján keresztül szerette volna megmutatni, hogy nem szükséges minden esetben állami és nemzetközi projektekre, programokra várni. A környezetvédelem érdekében pár száz hektáros zöldesítéssel magánemberek is képesek visszafordítani a káros folyamatokat.
Mi is ezt javasoljuk: ne várjuk a külső csodákra! Ültessünk néhány fűszernövényt az erkélyünkre vagy szedjük fel a cigarettacsikket, amit egy embertársunk dobott el szemünk láttára. Minden nagy változás kicsiben kezdődik.
Forrás: qubit.hu; brightvibes.com
